Gábor egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Mari elhitte apja meséjét, de nem szólt a szobrásznak. Ostobaságnak tartotta Károlyi ötletét, és mégis érdekelte. Maga sem tudta, hogy miért. Talán azért, hogy többnek látsszon, hogy gazdag franciának higgyék, hogy hetenként, ha csak három óra hosszára is, elfeledje nyomorúságos életét, a hajnali ébredéseket meg mindent, és úgy éljen, ahogyan a gazdag fiatalemberek élnek. Természetesen ez csak magyarázata annak, hogy belement a játékba. A másik az, hogy nagyon tetszett neki a szép és érdekes lány. Persze, ha Szulita tudná, hogy ő törvénytelen gyerek, nem állna vele szóba. Aztán volt benne romantikus hajlam is, szerepjátszási kedv meg minden. Egyszóval belement a játékba, de nem azért, hogy ő a proli, megalázza a gazdag lányt. Ez eszébe sem jutot
