– Mit szólsz hozzá? – szeme csillogott. Az íróasztal tetején ült. Gábor a karosszékben.
– Már előre gratulálok – mondta Gábor.
– Kösz. Idenézz! – Azzal maga mellé tette mindkét tenyerét, és könnyedén, erőlködés nélkül erőkézállást csinált az asztalon. Ekkor lépett be édesapja. Középkorú, fáradt, szőke feleségével, az asszony egykori szépségének nyomait még ott őrizte arcának vonásaiban.
– Jesszusom! – kiáltott. – Miklóskám, az isten szerelmére!
Miklós nevetett, kifogástalan, elegáns mozdulattal a talpára ugrott, majd térdre ereszkedett, és bohóckodott.
– Asszonyanyám, a kacsóját…
Fáradt mosoly lebegett az egykori szép arcon.
– Ereggy, te bolond – mondta az asszony, de azért csókra nyújtotta a kezét.
Gábor tisztelettudóan felállt.
– Kezét csókolom, méltóságos asszonyom.
Az asszony
