– Alszol? – kérdezte, mivel már nem égett az éjjeliszekrényen a lámpa.
– Még nem alszom – mondta Szulita, és felkattintotta a kapcsolót.
– Hol voltál ilyen későig?
– Még nincs késő. – Karórájára nézett. – Fél tíz múlt három perccel, te feküdtél le korán.
– És nem hallgatsz zenét, nem olvasol. Nem jól érzed magad?
– Dehogynem.
Csitáry leült az ágy szélére. Arca gondterhelt volt, megfogta Szulita kezét.
– Mi újság, Szulita? – kérdezte. Mintha a követ megérezte volna, hogy lányával órákkal azelőtt történt valami.
– Nálad mi újság, apa? – kérdezte kitérően.
– Anya telefonált Újvidékről. Úgy beszélt, ahogy megállapodtunk. Tudod, a németek a külügy vonalait lehallgatják.
– Hát ez meg hogyan lehetséges? – kérdezte Szulita, és megnyugodott, hogy apja nem faggatja tovább.
– Nagyon egysze
