– Tudom. Tényleg olyan szörnyű a hangjuk?
– Félelmetes, nem lehet megszokni. Akkor már tudtuk, hogy Párizsból menekül a lakosság. Meg a minisztériumok.
– Ez mikor volt? – kérdezte a lány.
– Várjon, pontosan megmondom. Úgy június tizedike táján. Aztán a németek áttörtek ott is, a front összeomlott, fogságba estünk. Kilométeres hosszú sorokban vánszorogtunk a gyűjtőhelyek felé. Aztán Reims mellett betereltek egy ideiglenes táborba. Volt úgy, hogy napokig alig kaptunk enni. Ott hallottuk meg, hogy Lyon elesése után Petain fegyverszünetet kért. Sírtunk. Bocsásson meg, ha most nem folytatom. Nagyon rossz ez nekem. – Gábor úgy érezte, hogy jól játszik, de ugyanakkor ez a játék nem okoz örömet neki.
– Megértem. Szegény Jean. – Tenyerét a fiú kezére tette.
– Nos – kérdezte halkan Gábor –, elk
