Nos, a leszokás némiképp nehezebbnek, hosszabbnak és fáradságosabb feladatnak tűnt Patrick Lambert számára onnantól kezdve, hogy sikeresen behatolt a szemközti lakóingatlanba, és szomorúan szembesült a valósággal.
Ugyanis ahogy mondani szokták, „töküres” volt az egész. Sehol egy teremtett lélek. A férfi nemhogy óriáspolipot, gennyet hányó, mutáns kutyát, repülő kígyót – vagy akár sárkányt, mint a mesékben –, de még egy átkozott legyet vagy szöcskét sem látott semerre. Mivel most a konyhaajtó is tárva-nyitva állt, így az írónak arra is kiváló rálátása lett, hogy odabent mi a helyzet: Nemcsak az egész lakás úszott a nyálkában, és bűzlött, de a konyhabútorok is darabokban voltak, félig megemésztve, félig szilánkokra törve, de élőlényeket Pat akkor sem látott a lakásban.
– Ha...hó! – mondt
