– Nem fog menni! – ordította Patrick már vagy tíz perce folyamatosan öklendezve. A gyomrát kínzó görcsrohamok valamiért nem akartak csillapodni. – Miért mondtad, hogy biztos vagy benne, hogy sikerül? Miééért?!
– Miért, mit kellett volna mondanom? – szabadkozott a lány a férfi fejét tartva a WC felett, amibe Patrick percek óta fekete, sárszínű és -állagú, borzalmas szagú valamit okádott. – Mondtam volna az igazat, miszerint gőzöm sincs, hogy sikerül-e? Az segített volna? Akkor lenne utánpótlásod a kígyóból? Mi mást mondhattam volna azonkívül, hogy biztatlak és melletted vagyok? Mint ahogy most is.
– Igazad vaaaaaaan! – krákogta Patrick hányás közben. Egy újabb adag feketés-barnás, olajszerű valami hagyta el a szerveztét, ami azért volt fura, mert többnapos okádás után az ember feltételezn
