Patrick Lambert már huszonkét napja szenvedett az elvonási tünetektől. Titkon reménykedett abban, hogy pár nap alatt túllesz rajta, vagy rosszabb esetben belepusztul, de legalább akkor véget érnek a szenvedései. Ám egyik jóslat – vagy remény – sem vált valóra. Már több mint három hete szenvedett és lebegett élet és halál, józanság és őrület, büszke gyógyulás és szánalmas, végleges elbukás között.
Sajnos valamiért nem tűnt úgy, hogy enyhülne az állapota. Pedig Liviával már mindent megpróbáltak.
Időközben az odakinti helyzet rendeződni látszott: A rendőrség és a hadsereg – az egyház bevonásával – viszonylag könnyen elzavarta a pokolfajzatokat a Föld színéről. Nem kellett komolyabb harcot folytatni velük, csak egyenként meg kellett találniuk minden elbújt, megszökött, erdőben rejtőzködő, c
