Matild, bár abbahagyta a sírást, nem nyugodott meg. Az a nap mély sebeket ejtett önérzetén, emberi méltóságán. Zoltán tehát mégis megszökött. Vajon hová ment? És mi lehet Taksony Béláékkal?
Hamarosan üzenetet kapott Zoltántól. Közvetlenül a tanítás megkezdése előtt megjelent Dombi Viktor. Katonaruhában volt, hadnagyként szolgált egy kisegítő alakulatnál. Századában fegyverviselésre alkalmatlan emberek teljesítettek szolgálatot, romokat takarítottak, villamosvágányokat építettek. Budán, a Hattyú utcai, háromemeletes iskolában szállásolták el őket. Az iskolát két-három emeletes házak fogták közre, udvarát magas téglafallal vették körül.
– Zoltán él – mondta Dombi Viktor. – A viszonyokhoz képest jól érzi magát. De maga, Matild, semmit sem tud róla.
– Istenem… – Az asszony a szívére tette a
