5.
István nem tudott elaludni. Az idegen ház, az idegen ágy, az idegen környezet kavargó gondolatai, a félelem érzése, jövőjének bizonytalan rémképei elkergették az álmot. Hanyatt feküdt a ruganyos sezlonon, és az udvari ablakon kibámult a csillagos éjszakába. A hold halvány fénye furcsa árnyakat festett a falra, megvilágította a kis szobát, a bútorok kontúrja tisztán rajzolódott ki előtte. Egy órával ezelőtt feküdt le, akkor hagyták abba a megbeszélést Papp Lajossal. Még fülébe csengtek a negyven év körüli horthysta repülőtiszt szavai, aki most az Erdőigazgatóság tisztviselője volt.
– Nem, barátom – nevetett Papp Lajos, miközben ásított egyet. – Ma éjjel már nem kíséreljük meg a lógást.
– De nekem nagyon fontos – válaszolta ő. – Minden percben letartóztathatnak.
– Akkor sem. Holnap
