7.
Amíg az autó szélsebesen száguldott Budapest felé, Istvánnak sokszor eszébe jutottak az elmúlt órák eseményei. Ilyenkor fázósan összehúzta magát, homlokát kiütötte a verejték. Nem akart gondolkodni. A négyüléses kis Austin falta a kilométereket. Az ablak bepárásodott, oldalt csak az egymásba rohanó útszéli fák elmosódott árnyait látta és a mérhetetlen sötét éjszakát, néha egy-egy távoli falu felett terjengő sejtésszerű világosságot. A reflektor éles fénye megvilágította a betonút keskeny csíkját. Kétoldalt a fák fénytől szédülten egymásra dőltek, kopár ágaik mintha egymásba fonódtak volna.
A fiatal gépkocsivezető komor és kimért volt. Merev szemmel figyelte az utat, s ha néha a kérdéseire adott is egy-egy kurta feleletet, fejét semmi áron nem fordította oldalt. Válaszaiból a fiú ar
