8.
November 5-én enyhe, tavaszias volt az idő. A köd felszívódott, nyolc óra felé kitisztult az ég is. Egyetlen felhőt sem lehetett látni, csak a külváros felett úszott valami lilásszürke pára.
István boldogan szállt ki a gépkocsiból. A határon minden baj nélkül átért. Igaz, a gépkocsivezető nagyon ügyes ember volt. Úgy ismerte a határt, mint a tenyerét. De szerencsés átjutásában közrejátszott a sűrű köd is. Az osztrák oldalon a jelzett időben pontosan várták. Halványan derengett agyában, hogy ez a levél talán nem is szerelmes üzenet, mert egy szerelmes levélért ilyen nagy felfordulást még Clairk kapitány sem csinálhat. Elhessegette magától ezeket a gondolatokat, mert jobb, ha nem tudja, mi van a levélben, így legalább saját lelkiismerete előtt tisztán áll. Fontos, hogy leküzdötte az uta
