Oroszlán és Vadmacska nemcsak on-line

Oroszlán a barlangomban-2

— Én inkább a tiédre gondolnék…

— Aperitifnek beválhat…

— Óh, már most melegem van tőled! — sóhajtott fel nagyot fújtatva, és szőrös mancsával dörzsölgetni kezdte a mellkasát.

— Videoszexet nem játszom, hús-vér emberre vágyom! — mondtam erőteljesen hangsúlyozva a „nem” szócskát, miközben mélyebb dekoltázst mutatva belehajoltam a képbe. Persze, mintha csak véletlen lenne, de azért a nyomaték kedvéért végignyaltam a képernyőt.

— Jaj, ne csigázz Vadmacska drága! Mi lesz így velem vasárnapig?

— Tinédzser korodra emlékezve fürge ujjasat fogsz játszani…

Még egy jó ideig elcsipkelődtünk egymással. Egyszerűen élveztem a vadítását, és valójában nem sok híja volt annak, hogy leállatiasodjunk a képernyő előtt. Mindennek ellenére valami nyolcvanhatodik érzék azt súgta, hogy ez az Oroszlán most gyakorolja először vadállati szerepét, bár a buja kisugárzása valószínűleg tinédzser kora óta létezik, csak még nem talált megfelelő vadmacskára.

* * *

Vadmacska: Te rosszaság! Megállj csak, Te buja Oroszlán! Na, csak kerülj a karmaim közé! Kettéharapom a torkodat! Lerágom a húsodat! Bolondnak nézel? Sofőrt rendeltem vasárnap reggelre, hogy az Apex place 111-be vigyen, és tudod mit kérdezett a diszpécser? Azt, hogy az állatorvosi rendelőbe akarok menni? Hát, most kettő lehet, vagy Te vagy az állatorvos, vagy csak huncutkodtál, s ha ez utóbbit művelted, azt olyan ingerlően adtad elő, hogy nem is haragszom rád. Az előbbi lehetőséget figyelembe véve, orvososdit is játszhatunk vagy kettőt az egyben: állatorvososdit. Akkor, most mit lépsz, Te Hazudós Oroszlán?

És tényleg nem haragudtam rá. Sőt, szinte fellélegeztem, hogy mégsem megyek bele egy ismeretlennel való állati párzásba. Ráadásul első randiként bevállaltam egy házhoz menetelt is, „önként és dalolva”. Kedvelem a kalandokat az élet minden területén, de azért ilyesmit nem igazán szoktam művelni. Nem is értem, hogyan kavarodhattam bele ebbe a helyzetbe, illetve az Oroszlánba? Talán túlságosan kiéhezett voltam? Vagy ennyire átéltem a saját pici perverz játékomat? Valójában már ott tartottam, hogy szerettem volna egy valódi hímoroszlánnal hálni.

Oroszlán: A helymeghatározás korrekt, csak egy emelettel feljebb, mert pontosan alattam van az állatorvosi rendelő. Így, ha leszakadna a födém pajzánkodásunk eredményeként, akkor pont a műtős asztalra pottyannánk. Tehát mindenkinek igaza van. És velünk kapcsolatban is így igaz. Te engem az oroszlános filmeddel vettél le a lábamról. Annyira telitalálat volt, és ráadásul annyira igaz rám nézve is, hogy elámultam. Lehet, hogy tényleg van bennem oroszlánvér? Ahogy remegek, üvöltök, élvezek és élveztetek… Már csak néhány nap és megtapasztaljuk. Vadmacskára nagyon rá vagyok már állva, s ezt vedd szó szerint. Fésülgesd csak a sörényed, én már levágtam a körmeimet, nehogy kárt tegyek benned bujálkodásunk közben, mert szeretném a G-pontodat minden idegemmel kiélveztetni... hmmmmmm, de nagyon melegem lett… Szóval, mintha az állatorvoshoz mennél, a kaputelefonon megnyomod a Max Lionard gombot, mire beengedést találsz, s utána jobbra jőve felsurransz az első emeletre. Ott majd várni fog a mancsaiban vörös rózsacsokrot és bon-bont tartó Oroszlán, akiben nem fogsz csalódni… egyik területeden sem fogsz csalódni benne… Ölel a Már Nagyon Kívánó Oroszlánod

Vadmacska: Szép álmokat Hímoroszlán! Hát persze, hogy oroszlán voltál előző életedben, ez teljesen egyértelmű. Zsigérből nyomod az oroszlános ingerkedést, oroszlánsörényed van, állatorvosi rendelő felett laksz, vadmacskára rezegsz, kiszagoltad, hogy meghódíthatsz…

Oroszlán: Még van egy kis időm begyakorolni az általad küldött oroszlán praktikákat…

Vadmacska: Mmmmmmiaúúú! Hamarosan osonok feléd, drága Oroszlánom...

— Na, most ebből, hogy jövök ki jól? — tépelődtem csendesen. — Hát sehogy, mert nem is akarok. Ugyan, mi bajom lehet, hiszen nem cukorból vagyok! És, ha valami pszichopata perverz állat, és így szerzi a zsákmányait? És ha megesz? És mi van, ha csak a száját járatja, és nincs is pénisze? És, ha transzi?2

Izgatott ez az Oroszlán, de egy kissé belém állt a félsz. Sherlockban elég jó vagyok, ezért a biztonság kedvéért leellenőriztem a munkahelyi fényképes nyilvántartásban, a lakcímnyilvántartásban, és egy fél délutánt várakoztam a Wall streeten, a munkahelyével szemben lévő bárban.

Pont a negyedik fánk elfogyasztása közben lépett ki az üvegajtón. Hát szó, ami szó, így is nagyon rendben találtam rajta mindent, és csendes majszolgatás közepette nyomon követtem a tekintetemmel. Még jó, hogy csöpögött a fánk, így nem volt feltűnő a sűrű nyálcsorgatásom. Most már semmi sem akadályozott abban, hogy erotikus kalandra induljak egy elvadult idegen oroszlánnal.

* * *

Reggel egy órát áztattam magam a kádban, megszabadultam az összes lábszőrömtől, kifazoníroztam a cicust, egyszóval csinibe raktam magam. Harisnyatartó, kombidressz, félkosaras melltartó, kibontott haj, százszor begyakorolt csábos pillantás a tükör előtt, vörös rúzs…, vagyis mindent bevetettem az ügy érdekében. Elegánsan taxiba szálltam, mert azért az Upper East Side nincs közel Queenshez, és tökéletes állapotban szerettem volna megjelenni az Oroszlánomnál.

Egy többszintes vöröstéglás ház előtt állt meg a taxi. Ekkor már igen erősen dobogott a szívem. Igyekeztem nem remegő térdekkel kiszállni, mert éreztem, hogy az Oroszlán az ablakból figyel. Látványos, riszáló léptekkel vonultam a kapuhoz, és mivel csak egyszer botlottam meg, ezért megkönnyebbülve nyomtam meg a Max Lionard felirat melletti gombot, miközben megpróbáltam magam nem úgy érezni, mint egy éppen kiszálláson lévő örömlány, pedig korábban valami ilyesmi szerepben játszadoztam vele virtuálisan.

— Hello, itt a Barlang Ász Oroszlán! – búgta mély basszussal a fenevad.

— Miauuuu! Vadmacska és a barlangja jelentkezik némi-nemi állati huncutkodásra.

— Csak jobbra és fel, és megint csak jobbra… Már várni foglak… Hmmm… brrrrr…

Nagy idegességemben és izgatottságomban erősen kopogtattam a cipőmet a lépcsőkön. A pillanat töredéke alatt gyorsan megszidtam magam, hogy milyen hülye és felelőtlen vagyok. Mi van, ha mégis valami horror filmbe csöppenek?

— Hát, legfeljebb hosszú kínzások közepette meghalok. Hú, még jó, hogy Vickynek meghagytam a címet — nyugtatgattam magam suttogva.

Még fel sem értem az első emeletre, már teljes terjedelmében látható volt az Oroszlánom. Lassított felvételként tettem meg az utolsó néhány métert, mert jól esett messzebbről szemügyre venni, ahogyan mezítelenül állt az ajtóban. Barna haja hullámosan omlott a vállaira, felsőtestét, karjait sötét szőr borította, szinte elfedte világos bőrét. Egyik kezével egy vörös rózsacsokrot tartott a hímtagja elé, a másikkal pedig egy piros szalaggal átkötött bon-bont lóbált. Megkönnyebbülten elnevettem magam, és elővettem a tükör előtt begyakorolt szempilla rebegtető csábos félprofilomat.

Ahogy odaértem hozzá, azonnal átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam. Nem volt különösebben izmos a teste, viszont annál masszívabbnak tűnt. Rózsát tartó kezével átölelt, és behúzott a félhomályos lakásba. Hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, leesik a rózsacsokor meg a bon-bon, majd letolta rólam a kabátot, és szorosan átölelt a karjaival. Forrón és hosszan belelehelt a számba, finoman körbeharapdálta az ajkaimat, a nyelvével a nyelvemmel játszadozott lassú, mély mozdulatokkal.

Öt vagy száz percig csókolt, azt nem tudom, de igen változatosan és izgalmasan tette. Közben morgott, pontosan úgy, ahogyan szerintem az igazi oroszlán szokott párzás közben. Ez is izgatott, és már éreztem is, hogy nedvesedik a lábam köze. Beletúrt a hajamba, harapdálni kezdte a nyakamat, a fülemet, miközben a nevemet suttogta:

— Vadmacskácska, Vadmacskácska, gyönyörű vagy! Már nagyon vártalak!

Minden ízemben bizseregtem. Nemcsak az érintését élveztem, hanem azt is, hogy élvezetes vagyok a számára. Megfogtam két oldalról az arcát, végignyaltam a nyakát, az állát, az ajkát, az orrát, a homlokát, majd belenéztem sötéten csillogó szemeibe.

— Te is nagyon kívánatos vagy, drága Oroszlán.

Hátrahúztam a fejét, és elkezdtem harapdálni a torkát és a szőrös mellkasát. Ekkor már nagyon ágaskodott a jogara, és újfent morogni kezdett. Begyorsultak a mozdulatai, megpróbálta legombolni rólam a blúzt, de az utolsó gombnál már elfogyott a türelme, és inkább letépte. Azután letérdelt, felnyújtott karjaival megfogta a melleimet, a fogaival kibontotta az övemet, majd szinte lerágta rólam a nadrágot és a bugyit. Harisnyás lábfejeimet is tüzetesen végigcsókolgatta egyre feljebb haladva, mígnem elérte csupasz combjaimat, azután eltolt magától, és száját nyalogatva méricskélni kezdett. Végül felállt, és az előszobai tükör elé húzott. Mögém kerülve átölelt, kezeit a mellemre tette, és nézegetni kezdett a tükörben, miközben ágaskodását megpróbálta hátulról a combjaim közé préselni.

— Szépek vagyunk együtt — súgta a fülembe, és valóban, én is szépnek láttam magunkat.

A hajamtól szabaddá tette a nyakamat, és mélyen belecsókolt. Végig harapdálta, csókolta a hátamat, a csípőmet, majd beült a lábam közé. Nyelvével, ujjaival játszadozni kezdett rajtam, bennem, egyszóval mindenhol, mindenemben. Vadul végig kutogattuk egymás testét szinte minden irányból a tükör előtti szőnyegen, majd alaposan kihasználtuk a patinás előszoba összes lehetséges kapaszkodóját. Még a hangosan csörömpölő tárgyak, a betört szekrényajtó és a tőből kicsavarodott falikar sem tudott visszahozni bennünket a földre a nagy repüléseinkből. Azon kívül, hogy istenien éreztem magam, konkrét dolgokra már nem emlékszem, talán csak arra, hogy a Káma-szutra elszégyellhette volna magát szegényes ábrázolásai, fantáziátlan leírásai miatt.

* * *

Erős horkolásra ébredtem. Az ágyékom felöl jött az ütemes morgás, mely finoman rezegtette a csiklómat. Felemeltem a fejem, és az Oroszlánomat pillantottam meg a combjaim között. Az ágyról lelógó lábaim közé térdelve hajolt rá barlangos részemre. Arra még emlékeztem, hogy akrobatikusnak nevezhető örömtáncaink után belefúrta az arcát a cicusomba, mert levezetésképpen magába akarta szívni a női élvezet illatát. Ez nagyon jól sikerülhetett neki, mert mélyen elaludt, velem együtt.

Háromféle férfitípus van: a cicibubus, a popsibubus és a puncibubus. Oroszlán az utóbbit képviselte, és ha tehette volna, bizonyosan a fejére húz, hogy belülről is körbenyaldoshasson. Már attól elélveztem, ahogyan kiélvezte minden porcikámat. Bizonyosan nem volt észnél buja játékaink közben, teljesen elmerült a testi érzelem tengerében.

Mozdulatlanul körbetekintettem a tágas nappalin. Fehér falak, modern dolgozó sarok a már ismert vulkános képpel, krémszínű konyhapult étkezővel, két fotel és egy üveges dohányzó asztal volt a berendezés. Úgy hevertünk a kanapén, mint a partra vetett halak: kiszáradva, testnedveinket szanaszét elhagyva, szomjasan, aléltan, ám mosolyogva.

Megpróbáltam kikúszni az oroszlán karmaiból, de felébredt, morgott egy nagyot, és visszarántott az ágyra egy újabb jusst követelve. Némi vonakodás színlelése után ismét hagytam magam levadászni.

* * *

Második játék