Oroszlán és Vadmacska nemcsak on-line

Oroszlán a barlangomban Oroszlán: Kedves Vadmacska! Írhatnám jogosan, hogy sármos, jól szerelő és szerethető, ex családját példásan menedzselő informatikus vagyok, de ez mit sem ér, ha nem oszthatja meg örömeit-bánatait valakivel az ember, még ha csak alkalmasint is. És ezt természetesen fordítva is így gondolom, így igénylem. Ha nem riasztottalak el, akkor szívesen ölelne egy szőrös, mélyen basszus fekete oroszlán. Olyan erősen rám tolta magát a jól szerelő informatikus oroszlán, hogy még a szagát is érezni véltem, és valószínűnek tartottam, hogy igencsak verejtékezhetett írogatása közben. Persze nem a félelemtől, hanem az akarattól és a kiéhezettségtől. A soraival egyetemben valamiféle forró bujaság is átszivárgott az éteren. Éreztem, hogy amit leírt, azt komolyan gondolta, pontosabban őszintén a betűk mögé rakta magát, kivéve persze a szerelőséget, mert az gyaníthatóan elírt szerető lehetett. Így hát, beszédbe elegyedtem a bemutatkozó oldalával: — Na, nézzük csak, ki is vagy? Hm, hát kép az nincs rólad, de elég jók a paramétereid: 40 éves, 180 magas, nem dohányzol, egyetemet végeztél… Azt írod, hogy: „Mosolygós, életvidám, szeretőn szerető, akivel kiválóan működik a sokat emlegetett kémia is.” Nahát, mennyi önbizalmad van! „Aki tud azonosulni Albert Schweitzer mondásával: A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon." Na, most mi van? Mégsem 40 éves vagy, hanem 120!? Jaj, menj már! Mit keresel Te itt!? Albert Schweizer meg a pussykissy.com vidám társkereső oldal!? Eltévedtél, Oroszlán! „Szeretek szeretni és szeretve lenni. Pozitív gondolkodással hiszem, ha az élettől citromot kapunk, akkor abból limonádét kell csinálnunk. A félig vízzel teli poharat mindig félig telinek látom.” Na, nesze neked pozitív gondolkodás! Te buta Oroszlán, az Új Korban a félig telt pohár azt jelenti, hogy már van benne, már nem üres, már elindult valami. „Nem ijedek meg, ha kezdetben a szenvedély idegen, mert tudom, később vendég lehet, és végül ő lehet az úr a házban.” Értelek, értelek, szóval nem igazán jött össze a szex egy hosszú távú kapcsolatban, vagy tán több hosszú távú kapcsolatban. Lehet, lehet, kétszer is lehet, vagyis csak szeretnéd, hogy a szex legyen a kapcsolatod középpontja, mint minden férfi. „Nevetek a tévedéseimen... Törekszem tréfásan felfogni a megpróbáltatásaimat… Vidulok a nehézségeken...” Mennyi rosszasággal párosítod a vidámságot, és milyen erősen próbálod vidámnak feltüntetni magad!? Na, Te Oroszlán, Te már megmarcangolódhattál. Azért érdekesnek és tisztelettudónak tűnt, erősen férfiillatúnak, könnyen kiismerhető klasszikus pasinak. Egy keveset eltépelődtem magamban, hogy válaszoljak-e neki, mert túl soknak, túl komolynak tűnt. Olyan férfi benyomását keltette, aki ha megszeret egy nőt, sohasem engedi ki a mancsai közül, amolyan érzelmes fajtának ítéltem meg. Hát igen, volt már olyan, hogy elő kellett adnom a szabaduló művész nagy jelenetét. Végül pontot tettem a filozofálgatásomra, hiszen egyelőre úgyis csak az éteren át beszélgethetünk, ezért úgy döntöttem, ha később nem lesz kedvező a kis összekapcsolódásunk, majd írok neki egy „bocsi, nem rád gondoltam” üzit, persze azért valamivel intelligensebb formában. Vadmacska: Kedves Oroszlán! Lehengerlő bemutatkozásod felébresztette a bennem szunnyadó vadmacskát. Osztom a nézeteidet, vagyis, bizony kellemes megosztani az örömünket, akárcsak alkalmasint is. Jelzem, hogy egyáltalán nem vagyok ijedős. Üdvözlettel: Bátor Vadmacska Oroszlán: Kedves Vadmacska! Nincs annál nagyobb öröme egy férfinek, ha a másikban felébresztheti azt, ami eddig szunnyadt, lett légyen az akár egy vadmacska. Ezért még tanulni is képes vagyok, így hát beiratkoztam egy orgazmus workshop-ra, hogy még jobb legyek… Neked. Ha nem vagy ijedős, akkor azt kérdezi az Oroszlán a Bátor Vadmacskától, hogy mit szeretne, hogyan tegyen vele? Mikor, mit, hogyan gondolsz? Ölel Oroszlán Vadmacska: Ah, minő vadság! Mily csábító! Mit? Gyakorolja a párzási szokásokat. Bocs, de nem tudtam kihagyni, mert tudod hat rám az állati megnevezés , mert hát csak vadmacska vagyok, a név pedig kötelez. Mikor? Ezt az Oroszlánnak éreznie kell, hiszen vannak ösztönei, vadállati ösztönei… Időben pedig akár hét közben, akár hétvégén, talán valamelyik hétvégén. Hogyan? Előbb talán legyen egy állati képcsere. Nézd csak, máris láthatod a privát képeimet. És most a Tiédet kérném! — Nadehűha! Egészen jóképű, jól öltözött ez a fiú! De miért van hosszú haja? Téridőt lépett a hetvenes évekből? Hmmm… nagyon jól áll neki a bajusz! — elmélkedtem magamban a képernyő előtt. Minden nő azt szereti, ha a férfi komolyan közelít. Ez az oroszlán komolyan közelített, de valamiért kitört belőlem a rosszaság, vagy talán az állatság, mert élvezni kezdtem a cicázást. Azt akartam, hogy elveszítse a fejét, hogy ne bírjon magával, hogy rólam szóló erotikus álmai legyenek, vagyis direkt, szánt szándékkal vadítottam. Oroszlán: Vadmacska kedves, Te egy nagyon csinos, sőt, mi több, igéző nő vagy. Megfogtál. „Szenvedély, érzés, tudás…”, ez nagyon ügyes megfogalmazás volt, nem igazán átlagos. Egyébként is, amit leírtál tömör és lényegre törő. Nagyon tetszik, igazán kedvemre való! Az elvárásaid is ínyemre valóak, mert egy Oroszlán és egy Vadmacska bizonyára fantasztikus repüléseket tudhat együtt véghezvinni. Már izzik is a levegő, érzem… Még a vérnyomásom is felszökött… legalább az már repül . Talán a hétvége lehetne jó egy találkozásra? Izzó öleléssel: Oroszlán Vadmacska: Ajaj, máris olvadozom… Oroszlán: Olvadozz csak kedves Vadmacska, míg én itt szépen folyamatosan rakom a tüzet. Szeretnélek feltüzelni, nagyon feltüzelni, szeretném nagyon beudvarolni magam… Vadmacska: Már nem is olvadozom, hanem lánggal égek :) Oroszlán: Szeretettel Valentin napra! Nem tudom, mi voltam eddig, Ámde azt sem, mi leszek; Tőled függ, hogy sötét árnyék Vagy fényes sugár legyek… Egy szónak is száz a vége, Csak csókolni, fogni, falni… Eszelősen vágylak Téged! Vadmacska: Köszönöm e néhány kedves sort, drága buja Oroszlán! Már fényesítem a körmöm, tupírozom a sörényemet, ringatom a csípőmet. Virtuálisan elkelletem itt magam, természetesen csak Neked. Oroszlán: Húúúúúúúúúúha, akkor elkezdek én is edzeni, mert egy éppen bagzó Vadmacskára fel kell készülni, nem lehet félvállról venni. Vágylak már látni nagyon! Hol tudhatunk találkozni, Vadmacska Kedves? És Neked mikor lenne jó? Vannak már számomra időpontjaid? Ölellek… nagyon mélyen. Vadmacska: Valamelyik hét vasárnap délelőttje megfelelő. Ez olyan ünnepélyes nap, illik egy első találkozáshoz. Az első randi helye legyen a Te választásod, s ha később is lesz randi, akkor majd talán egyszer a Vadmacskalakban is. Oroszlán: Akkor lehetne nálam is találkozni, az Apex place 111-ben? Vadmacska: Te aztán nem kertelsz! Esetleg valami romantikusabb helyet nem gondolnál, mint mondjuk a Central park, vagy a Hudson izgalmas ligetes része? Oroszlán: Csak elfogadtam a felajánlásodat, vagyis a szavadon kaptam, hogy én választhatom az első helyet. Hamarosan megláthatom végre, hogyan is ring az a csípő… „a nézését és a járását, csípőjének a ringását...” Dúdolva képzelem el azt, amire már nagyon várok, vágyom… Oroszlánosan ölellek, ölelnélek Vadmacska: ...és hallatod majd oroszlános basszusodat, mire én vadmacskásan visszadorombolok... már kora reggel 10-kor. Mit is küldhetnék most Neked, ha nem egy éppen párzó oroszlánpár roppant erotikus videoklipjét. Oroszlán: Te boszorkányos Vadmacska drága, Te tudsz valamit! Pontosan ilyen hangok közepette szállnék el, és tépném meg alattam remegő kívánatos nőstényemet. Tudd, hogy nagyon felizgatott a filmed. Vasárnapra várva ölel a Hímoroszlán… bár nem vagyok abban biztos, hogy nemcsak játszadozol velem… Vadmacska: Óh, Hímoroszlán! Miért is játszadoznék? Nekem ilyesmire nincs időm, és nem azért vagyok itt a pussykissy.com-on Valamelyik vasárnap találkozunk és pont. Mondd csak, elég erős az asztalod? Stabilak a lábai? Vadmacska tüze igen nagy lánggal ég már… És miközben ezt írtam, azon kaptam magam, hogy a számat nyalogatom, a combjaimat egymáshoz dörzsölgetem, és mintha még a levegőt is sűrűbben vettem volna. Enyhén zihált a mellkasom, és vágy remegtette az egész testemet. Oroszlán: Brrrrrrr… már bömbölve verem mancsaimmal a mellkasomat! Készülj Vadmacska, mert én is készülök. Már nem kell sok idő, és mint a filmen, mit küldtél, körülszaglászlak, és megcsókolgatlak ezerféleképpen… elölről, hátulról, alulról… És azután kezdődhet az oroszlán-vadmacska tánc! Ahogy minden ajkadat nyelvemmel érintem, megremegsz majd, és finom nedvesség fog csillogni titkos részeiden. Azután, ha elérem a G pontodat, már vonaglani fogsz, és amikor a kéjben egyesülünk, szinte eszedet vesztve öleled vad, tempósan élvezető oroszlánodat. És bizony arra is ráéreztél, hogy anno azért vettem az egyik legdrágább ebédlőasztalt, hogy majd ott mutatom be áldozatomat a testiség oltárán. Már jeleztem neki, hogy mire számíthat, és benne van, hisz ő is tudja, hogy a kulináris élvezetek mellett van még valami fenségesebb, istenibb dolog. Várlak! Tüzes Oroszlán Vadmacska: Máris elöntött a forróság, a forró kéjvágy… lesz itt tűz, lesz itt víz, lesz nedvesség, lesznek örömteli órák! Jaj, de izgatott vagyok! Ez már nemcsak játék volt, tényleg elöntött a forróság, a szívem is szaporábban vert, amikor rákattintottam a levelezésünkre. Oroszlán minden üzenetéhez 46 csatolmányt ragasztott, melyek elsősorban szép erotikus tartalmú képek, filmek voltak szinte tudományos alapossággal összeállítva, mellőzve minden pornográfiát. Később elküldte az összes munkabeszámolóját, a napirendjét, az érettségi tablóját, a gyermekkori képeit, a családi fotóit, s néhány hét múlva a dédnagymamáit is megismerhettem. Őszintén szólva, nem tudtam mit kezdeni ezekkel a családi képekkel, mert az egyéb magánéletünket elvileg csak azzal osztjuk meg, akivel komolyabban szeretnénk összekapcsolódni, és ezek a rokonokat bemutató képek nem illettek korán szárba szökkenő pajzánkodásunkhoz. Persze lehet, hogy ő is ismerte a régi trükköt, miszerint virtuálisan bemutat anyukának, apukának, leírja merre mászkált napközben, hangvétele olyannak tűnik, mintha mindjárt megkérné a kezemet két vad, buja üzenet között, s már szinte azonnal szabad a vásár, mert a családias intimitástól minden nő elolvad, azonnal kaphatóvá válik. Pedig nem kellett volna ennyit tornásztatnia magát, mert tényleg nagyon megkívántam, s szívesen elhuncutkodtam volna vele e körítések nélkül is. Azért nem akadályoztam meg az igyekezetében, mert igenis dolgozzon meg értem, legalább virtuálisan. Oroszlán: Akkor kedves Vadmacska, igazítsd a bundácskádat, mert nagy használatnak lesz az kitéve. Üdvözlettel a már nagyon-nagyon vágyó Oroszlán! Vadmacska: Drága Oroszlánom! Okulva eddigi világhálón szőtt kalandjaimból, elképzelhető, hogy nem a saját képmásaidat küldted el nekem. Lehet, hogy 30 évvel idősebb, 30 centivel rövidebb, és 50 kilóval több vagy, de tudod, ez engem már nem érdekel. Ha az Oroszlán olyan csúnya, mint az ördög maga, akkor is kívánatossá vált számomra enyhén parázna igézései által, s félretéve minden erkölcsi aggályaimat, önként és dalolva vetem elé magam. Állati buja elbeszélgetésünk oly annyira felcsigázott, hogy már a harisnyatartóm is nedves. S ha esetleg mégis csalódnánk (bár ezt nem hiszem), élvezetes s egyben intelligens diszkurzusunk örökre megmarad, legalább a lelkünkben. Amúgy már fényesítem a karmaimat, fésülgetem a sörényem, mert néhány nap múlva Apex place1 111-ben valószínűleg csúcsra járatjuk magunkat. Oroszlán: Vadmacskácska! Kételyeidet megértem, mert én is jártam már így. Eddig azt gondoltam, hogy csak a nők tagadják le az éveiket és a kilóikat, ezért most megleptél. Tudod, Te is lehetsz több mázsás és 70 éves, de én már kívánom a többmázsás Vadmacska nevű matrónákat is. Mit szólnál egy kis videótelefonáláshoz? Szeretettel ölel Vágyó Oroszlánod Igen, a kamerázás való modern időnkhöz, ám én mindig is túlságosan hiú voltam. A telefonom és a számítógépem egyszerű kameráján át tömör gumimacifejem van középen egy hatalmas burgonyával, és valami oknál fogva rémszerű árnyékok keletkeznek az arcomon, amitől százhúsz évesnek tűnök. Ha pedig messzebbre megyek a kamerától, nem hallható a hang. Egy kicsit eljátszadoztam azzal, hogy az asztali lámpából sugárzó arcot imitáló premier plán világítást csikarjak ki, majd sminkeltem egy gyorsat, ledobtam a citromsárga Mickey egeres pizsama felsőmet, felvettem egy jól dekoltált testhezálló blúzt, és szépen megfésülködtem. Mindezt kettő perc alatt valósítottam meg, és még arra is volt időm, hogy a villámkészülődésemtől keletkezett rendetlenség ne kerüljön a háttérbe. Az alsó testrészemmel egyáltalán nem törődtem, hiszen az úgysem látható, és ha mégis kíváncsi lenne rá, akkor egyszerűen kikapcsolom a gépet, mintha csak műszaki hiba keletkezett volna. Beállítottam magam a szerintem legelőnyösebb pozitúrába, látszólagos könnyedséggel az asztalra könyököltem, államat a művészien kecsesen tartott kezemre támasztottam, félprofilt mutattam a kamerának, skáláztam egy rövidet, és rákattintottam a kameragombra. Tényleg az az Oroszlán nézett velem szembe, aki a képeken is látható volt. Egy fehér ing volt rajta félre gombolva, mely arról árulkodott, hogy hozzám hasonlatosan ő is rohamtempóban csinált úgy, mintha mindig ilyen rendezett lenne. Fekete szeme vidáman csillogott, a szája szegletében mosoly bujkált. Az elvileg jól szabott fehér inghez skót kockás alsónadrágot képzeltem, és valószínűsíthetően mezítláb volt. A háta mögött lévő képkeretben éppen kitört egy vulkán hatalmas tűz cseppeket lőve a magasba. — Csókollak, kedves Vadmacska! — köszöntött mély basszus hangon újdonsült udvarlóm. — Szervusz, kedves Oroszlán! — Nos, nem csalódtál bennem? — forgatta jobbra-balra az arcát, hogy minden oldalról alaposan szemügyre vehessem. — Jaj, Te tényleg olyan vagy, mint a képeken! — Te, viszont nem. Sokkal szebb vagy élőben! — és egy kacsintással nyugtázta a kijelentését. — Még mindig benne vagy egy tüzes első randiban? — Hát persze! — vágtam rá, ekkor már mit sem törődve jól beállított pózommal. — Szereted a cherryt? — Csak ha a testeden tálalod — incselkedtem vele félig lehunyt pillákkal.