Volt, hogy az ebédlőasztalon csokoládét és tejszínhabot folyattam magamra, s különös alapossággal kenegettem szét a fehér édességet a lábam közén. Lassan, körkörösen mozgott a kezem, s hol a barlangom nedűjét nyalogattam le az ujjaimról, hol pedig a habot. Néha bedobtam egy kis feszültséget azzal, hogy a legsikamlósabb jelenet közben lecsaptam a laptomom fedelét.
— Te kegyetlen perszóna! — süvöltötte Johnny távoli készüléke előtt, miután ismét láthatóvá tettem magam. — Folytasd, folytasd, folytasd! Ó, hogy lenyalnám rólad azt a fehér habot!
— Folytatom szerelmem, ha egészen közelről mutatod, mit csinál a kezed éppen.
— Nézd, baby, nézd csak a kapitányodat! — helyezkedett el Johnny a kérésemnek megfelelően. — Látod, milyen peckesen tiszteleg neked!? Milyen melege van, hogy húzogatja a ka
