Korban alig különböztek egymástól, de Hilda rövid házassága bizonyos tekintélyt kölcsönzött neki Katalin szemében. Ismerője volt olyan titkoknak, melyek Katalint szüntelen foglalkoztatták, és ez természetesen előnyt biztosított a másik barátnővel. Melindával szemben.
De Katalin fél szemét mindig a kedves megcsalt lánykán tartotta, és már több ízben a vízbe akart ugrani, hogy odaússzon hozzá, de a beszédtémájuk érdekessége nem csökkent.
Lábait már le is eresztette a vízig egy ízben, mikor Hilda hanyatt feküdt a napon, és minden jelentőség nélküli hangsúllyal mondta.
– Azt hiszem, most férjhez megyek újra.
Katalin visszaült a forró deszkára.
– Hogyhogy? Hisz sosem mondtad, hogy van valakid.
Hilda hangosan nevetett.
– Nincs is senkim. De állítólag lesz.
– Kukuljak meg, ha egy szót ért
