– Hát szóval, amint kezdem szépen elsimogatni rajta a görcsöt, képzeld mit mond! „Hanem, Szilvia nagysám, a maguk kedves Katinkája olyan jót tett velem, hogy egy életen át hálás leszek érte.” „Was? Miféle jót tehetett az magával?” – kiáltok rá, az meg csak mondja, mert ilyenkor, mikor kidörgölöm belőlük a fájdalmat, olyan bizalmasak hozzám, mint az édesanyjukhoz. „Tudja, Szilvia nagysám, a múltkor jövök haza a pincétől egy kis korsó borral, hát ő tipeg ott a sáros úton, valósággal repdes, mint egy kis angyal.” „Hujjé!” mondom, „de azért csak folytassa.” Folytatta is vígan, mert a fájdalma egészen elmúlt annak a boroshordónak. „Szóval szíves engedelmével csatlakoztam hozzá, és kellemesen elbeszélgettünk hazáig. De isten látja lelkem, a legártatlanabb dolgokról csevegtünk, mint például a tec
