– És most elárulok egy másik titkomat is, Szilvia kisasszony. Látja, azzal, hogy maga itt olajos ujjakkal simogat, és mindig megszabadít a fájdalmaktól – kérem, ne tessék rosszul értelmezni – olyan közel férkőzött a szívemhez, hogy természetesnek veszem, ha teljesen őszinte vagyok magához és szokatlanul közlékeny. Tetszik tudni, kinek köszönhetem, hogy végül is a Majrose sajt megszületik, vagyis helyesebben mondva: újraszületik.
– Nagyon köszönöm a bizalmát – mondta Szilvia –, de honnan is tudhatnám?…
– Nem is sejtheti: a maguk kis Katalinjának köszönhetem.
– Ojjé! – kiáltott fel Szilvia, és készen volt rá, hogy Katalinról ebben a percben nem a legkedvezőbben nyilatkozzék, de nem akarta elvágni a vallomás útját.
– Csodát mívelt ennek a tündéri lénynek a megjelenése az én életemben.
Sz
