A reggelinél fehér volt, mint a fal, és a szeme alatt mély karikák ültek.
– Beteg vagy? – kérdezte Vilma. És úgy gondolta, jó lesz, ha a csészéjébe többet önt a babkávéból, kevesebbet a malátából, semmi pótkávét és tejet is csak nagyon keveset.
Katalinnak azonban ez sem ment le a torkán. De azért azt mondta, semmi az egész, talán egy kis gyomorrontás.
– Mutasd a csuklódat. Az ilyen ütéseknél előfordul, hogy alvadt vércsomó kerül az erekbe. Ilyen dologtól jó néhányan el is patkoltak a háborúban. De a te csuklódnak már kutya baja sincs. Mozgasd csak. Úgy, itt nincs semmi. A lelki ügyeidre meg fütyülök. Csak virrassz és éhezz.
Katalin virrasztott és éhezett, és néhány nap alatt egészen megvékonyult az arca. A keze néha megremegett, mint az öregeknek, és megizzadt a tenyere, ami vele sohas
