A LÁMPAVAS
Kenyeres tanár úr már évek óta mindig virradatkor ébredt, függetlenül attól, hogy mikor feküdt le. Eleinte próbált ez ellen küzdeni altatókkal, tornával, hosszú sétákkal és esti sörözéssel, de hiába. Minden reggel hallotta a kakasok kukorékolását, melyek ebben a külső városrészben hol közelebbi, hol távolabbi udvarokból rikoltottak fel. Valóságos koncertet rendeztek, piano, mezzoforte, forte, fortissimo!
Nem volt számára ennél undorítóbb zenebona a világon. A gyötrelmek óráit idézték e hangok. Reménytelen sóvárgással gondolt vissza a hajdani reggelekre, amikor kétszer dugta takarója alá a cserregő órát, és versenyt aludt a nyolc óra felé szaladó percekkel. Pedig akkor még az ébrenlét órái is drágák voltak. Most lett volna csak igazán értéke a hosszú és mély álomnak. Az álom, m
