ÁBRAHÁM NEMZÉ IZSÁKOT
Klárát ez után az esemény után kínos nyugtalanság fogta el. Nem tudott lefeküdni anélkül, hogy titkát meg ne ossza valakivel, és ki lehetett volna az ebben a városban? Senki más, csak a nagyobbik öccse. Amint a vacsora lezajlott s a lányok sora elvonult, kapta a felöltőjét, és otthagyva a leckéjével vesződő Julikát, elrohant.
Tamást egyedül találta, Gábor Smudláék szobájában dominózott.
Az öccsét sápadtnak látta, arca mintha soványabb is lett volna, mint mikor visszatért, a tartása laza, a tekintete fátyolos.
– Valami bajod van talán? – kérdezte saját magáról egyszerre megfeledkezve, mikor belépett.
– Dehogy, semmi. Csak egy kicsit fáradt vagyok. Sok bepótolni valóm volt a tanulásban.
– Jól van, nem is zavarnálak ám soká, csak valamit el akartam mondani… Kenyere
