Ugyanabban az órában, amikor Napóleon harcedzett gránátosai Bécs felé masíroztak, egy hintó gördült ki a luccai hercegi kastélyból. Maria Anna Elisa hercegnő, a császár húga ült a kocsiban.
A nagy korzikai, aki olyan bőven osztogatta rokonainak az országokat és tartományokat, valóban okosan cselekedett, amikor szépséges húgának ajándékozta a piombinói hercegséget. Lucca, a kis hercegség fővárosa különös jelentőséghez jutott ezáltal. Itáliában úgy beszéltek a városról, mint a művészek Mekkájáról. Ünnepség ünnepséget követett a hercegi udvarban. Itália költői, muzsikusai és művészei szívesen keresték fel a luccai udvart, mert tudták, hogy ott kedvező fogadtatásban részesülnek.
Elisa igen keveset törődött hercegi férjével, az elhízott Felice Bacciocchival, és fényes udvart tartott maga körü
