Zsúfolásig megtelt a genovai színház nézőtere kíváncsi polgárokkal. A széksorokban és a páholyokban a város előkelő szépségei foglaltak helyet pompázatos ruháikban.
Egy idősebb úr izgatottan fordult a szomszédjához:
– Biztos, hogy játszani fog?
– Természetesen – mondta mosolyogva a másik –, hiszen a neve szerepel a műsoron.
– Nagyon kíváncsi vagyok Paganinire – szólalt meg egy álmodozó szemű nő. – így tudom, Costa mester legkitűnőbb tanítványa.
– Ó, régen túlszárnyalta már a mesterét.
– Azt mondják, ördögi ügyességgel játszik a hegedűn.
– Igen, én már hallottam egyszer.
Hirtelen izgatott moraj hullámzott végig a nézőtéren. A legyezők meglibegtek a mélyen kivágott ruhák felett, s a hölgyek kihajoltak a páholyokból. Amikor a függöny felgördült, egy kövér, göndör hajú férfiú jelent me
