Paganini szállása a Dóm tér északi oldalán, egy kis mellékutcában volt. A nagy dolgozószoba, mely egyúttal a zeneterem volt, ablakaival a székesegyház felé nézett.
A mester sokszor gyönyörködött a napsugárban fürdő tornyok kőcsipkéiben, melyeknek számtalan márványrózsával díszített sokasága az ő hegedűjének futamaira, flageoletjeire és trilláira emlékeztette.
Szeretett kitekinteni az ódon utcákra és a tetők felett a síkságra nézni, ahol a messzeség ködébe merülve Bergamo hegyei ragyogtak, mint kék drágakövek. Szerette ezt a várost, talán még jobban, mint szülővárosát, a tengerszagú Genovát.
Milánó népe értette meg talán a legjobban a maestro zsenialitását. Itt is úgy ünnepelték, mint másutt, de ez az ünneplés és lelkesedés bensőségesebb volt, mert az embernek és a művésznek szólt, nem p
