Paganini végigsietett a galérián, és anélkül, hogy egyszer is visszatekintett volna, lerohant a lépcsőn.
Gyorsan átvágott az udvaron és a palota északi szárnyán lévő szállásra sietett. Nem volt senki a szobában. A szolgálatára rendelt komornyik kihasználta gazdája távollétét, elment valahová. Paganini bezárta az ajtót és a hegedűtokot az asztalra dobta. Düh és keserűség fojtogatta, s egy pillanatra úgy látszott, még cselekvőképességétől is megfosztotta.
Az ablakhoz lépett és kitárta. Kikönyökölt és kezébe temette forró homlokát.
– Ez hát a szerelem halála? – gondolta, és felderengett előtte a hercegasszony kikelt arca. Ennek a nőnek a lényében már nem volt semmi szeretnivaló, és véle kapcsolatban nem érzett mást, csak szégyent, megalázottságot. Ajkait összeharapta, hogy ne kiáltson. Sze
