Másnap későn ébredt a maestro. Jól aludt, bár lefekvéskor nem használta a szokásos borogatásokat és nem vett be semmiféle orvosságot.
Sokáig öltözködött és nagyon gondosan megberetválta magát. Félóráig vitázott Beppóval azon, hogy melyik ruhája lesz alkalmasabb egy délelőtti sétához a piazzán. Végre egy galambszürke redingotban állapodtak meg, melyhez patyolatfehér muszlin zsabós inget és állig felcsavart fekete nyakkendőt választott.
Olyan sokáig álldogált a tükör előtt, mint talán még soha életében. Haja, amely máskor összekuszálva és gondozatlanul lógott nyakába, most – hála Beppo ügyeskedésének – sima és fényes volt.
– Egészen jó a ruhám – gondolta a maestro, mialatt félszegen a tükörbe pillantott. Beppo mögötte állt, egyik kezében a csúcsos cilindert, másikban a sétapálcát tartotta
