Paganini életének valóságos tragikuma volt, hogy csak akkor ismerhette meg Párizst, amikor már művészete zenitjén állott, és mint ember már csak aránylag keveset kapott tőle, ellentétben az olyan művészekkel, akik az igazi elismerés megszentelő koszorúját csak itt, a kulturális és zenei élet központjában kaphatták meg, mintegy megkoronázásul egész életművüknek.
Paganini megérkezése a világ akkori fővárosába bizony elég prózai volt. Az eső szakadt, és a fény városa zárt ablakok és ajtók mögött melengette magát. Paganini is begubózott szállásán és nagyokat aludt. Harrys gondoskodott mindenről. Ő futkosott az impresszáriókhoz, a hangversenyrendezőkhöz és a bankokba, ő állította össze a maestro diétás menüjét, ő gondoskodott nevelőnőről Achille számára. Mindenhez értett ez a Harrys, még mosot
