BESZÁLLÓ VENDÉGLŐ
Valamikor sokat jártam az országutakat. Olyan volt ez számomra fiatal éveimben, mintha regényt olvastam volna. Nem volt nekem semmi célom, csak mentem, úton-útfélen megálltam beszélgetni. Betértem falvakba, betértem házakba, és hallgattam, és beszéltek az emberek. Így forgattam a Legnagyobb Könyv lapjait.
Azon a napon egy özvegy parasztasszony házában szálltam meg. Falu közepén állt a ház, szemben a kocsmával. A kocsmáros szokta ideutasítani a vendégeket, ha nem tudott helyet adni nekik. Hajcsárok, vásárosok, ügynökök szoktak megszállni az öregasszony szobájában, mely sötét volt és penészszagú. Sötét volt különösen ezen a napon, mert lógott az eső reggel óta. Kövér, fekete felhők kergetőztek, s morajlott az ég szinte egyfolytában… Ilyen napokon, hideg nyári napokon mit
