Árva lelkek

„Aznap egész délután takarított a kisasszony. Az egyházhoz csak

késő délután ment be, rövid időre. Mikor este hazatért, kulccsal a kezében

sokáig tétovázott az ajtó előtt. Úgy érezte, mintha idegenek telepedtek volna a

lakásába… Ahogy benyitott, forralt bor szagot érzett. Ez a merőben szokatlan

illat annyira meglepte, hogy egy pillanatra visszalépett a küszöbről. Aztán

mégis bement. Ahogy rátette kezét a villanykapcsolóra, megpillantotta, hogy a

két tégla közül s mellettük világosság szűrődik fel odalentről. Az ajtót, mely

a folyosóra nyílt, nyitva hagyta egy kicsit, bár hideg volt odakünn. Mintha ez

védelmet nyújtott volna neki szörnyű védtelenségében…”