LUDAS KATA
1
1A reggeli könyörgésnek már vége volt, de a halkuló orgonaszó még ott hömpölygött a napos, poros utcákon. Mert olyan lelkes kántora volt a falunak, hogy orgonaszóval hazáig kísérte azt a néhány szál öregasszonyt, aki megjelent volt a reggeli áhítaton. Az utolsó akkordok éppen akkor ültek el, mikor Kata asszony betette maga mögött a kiskaput. Így volt ez mindig pontosan, mintha valami boszorkányság lett volna a dologban. Pedig nem volt semmi boszorkányság, hanem a kántor az ablakon éppen odalátott Katáék utcaajtójához az Isten házából. És megszokta, hogy akkor hajtsa be ő is a kóta nagy, fekete tábláját, mikor a kátrányos ajtó becsukódik.
Kata pedig, mintha a nap ünnepi kezdetét zárta volna ki a kapuval, tüstént a hétköznapit kezdte:
– A nyüvek a lábadat, ezt a kalésztolót.
