Én Albertó úrra pislantottam. Az, mintha az egész dolog nem érdekelné, cigarettára gyújtott. Odamentem hát, és nagy nehezen lecibáltam a bal csizmáját. A jobbal azonban megakadtam, sehogy sem ment.
– Fogd a lábad közé – kiáltott rám az asszony.
Megfordultam hát, és két combom közé szorítottam a csizmát. Még így is nehezen ment. Ő akkor hátulról nekem szorította a másik lábát, és nagyot lökött rajtam. Csizmástul együtt odarepültem a kocsi szemben levő falához, és belevágtam a fejem.
Mire feltápászkodtam, Annabellának megint a kezében volt az ostor, és kíméletlenül szemközt csapott vele. Majd egy másik csapás vállamon talált, a harmadik a hátamon. Behúztam a nyakam, és csak úgy záporoztak rám az ütések. Albertó úr pedig nézte ezt, és meg sem mozdult. Az ajtó felé menekültem. Ott az a best
