Mire eddig eljutottam, annyira belefáradtam a töprengésbe, hogy aznap már többre nem is voltam képes. Messze, amerre a nap lenyugodott, láttam egy falu tornyait, és harangszót is hallottam onnan, és elszórtan még közelebb is akadtak tanyák, de én nem mertem megkockáztatni, hogy valahova bekopogtassak. Rettegtem tőle, hogy valami hatóságnak adnak át, és visszavisznek a nevelőanyámhoz. Elhatároztam, hogy itt töltöm az éjszakát a boglya tövében. Reggelre talán csak álmodok valamit, ami szerint elinduljak. Megint csak felvettem a cirkuszos ruhám, hogy emez meg ne gyűrődjék, és beástam magam a sarjú közé.
Augusztus második fele volt már, az őszikék olyan hangosan szóltak a réten, hogy csengett-zengett az egész táj. Ez az ismerős zenebona egy kicsit megnyugtatott. Mégsem volt ez a félelmes csen
