– Nem akarom én bántani magát, gyöngyöm. Kívánom a Firedi úrnak, hogy együtt maradhassanak. Mert maga való hozzá, ha korban nagy is a különbség köztük.
– Az istenért, hagyja abba, Pásztor néni. Nem akarok én Firedi úrral maradni…
– Nem-e? – Pásztorné a homlokához kapott. Mintha ijedtében keresztet akarna verni.
Zsuzsa úgy érezte, valami feneketlen kátyúba jutott, vagy mintha bírói kérdések kereszttüzében volna.
– Hát szóval… most háború van, és minden másképp van. Majd elmúlik, és avval elmúlik sok minden.
– Hát igen, az ínség talán elmúlik – nyakaskodott az öregasszony –, de ez megint más. Én már megértem egy háborút. Igaz, hogy akkor nem a házunk fölött lövöldöztek… Azért mondom, jobb lenne mind a hármuknak, ha nem térne vissza szegény. Isten nyugosz…
– Ne mondja, hogy Isten nyugos
