Míg rásegítette sógorára az inget, az egészen elbágyadt. Az ágy végébe kellett fogózkodnia, hogy össze ne essék. Tera a hóna alá húzódott, úgy segítette az ágyhoz. Szabad kezével feldobta az ágyneműt, hogy helyet csináljon hirtelen neki.
– Így, csak feküdj, majd a labodát megmosom én, Ferenc. Látom, a hideg is ráz. A forró lábvíz jó lesz.
Vizet cserélt a lavórban, aztán leoldozta Ferenc lábáról a bakancsot. Megmosta a lábát, és törülte volna szívesen a hajába is, mint Krisztusét ama bűnös asszony.
Tera hajnalban felkelt, szalmacsutakért, venyigéért futott, hogy mire Ferenc felébred, meleg legyen a szoba. A tüzet élesztgette éppen az öreg csikótűzhely előtt guggolva, mikor a gyermek felült, és szemét törülgetve megszólalt.
– Tera nénje, ki fekszik a másik ágyban?
Tera valósággal úgy re
