Tera ekkor költötte el szűkös reggelijét Firediék szőlőjében. Világosodástól fogva dolgozott, de még mindig hátra volt egy jó darab az első kapálásból. Lassan haladhatott csak, mert nem tudott versenyt dolgozni a hajtások gyors növekedésével. Most már óvatosnak kellett lenni, hogy kapájával le ne verje a gyenge növéseket. A présház napos oldalához ült le reggelizni néhány egymásra fektetett kőlapra. Reggelije után egy kis pihenőt engedett magának. Amint visszatette ruhába hajtogatott maradék kenyerét, néhány kapcsot kibontott a blúzán. Régi kis csatos erszényt vett onnan elő. Gondosan körülnézett, nem figyeli-e valaki, aztán az erszényből kerek tükröt, majd egy színes, hosszú nyakéket húzott elő. Olyat, amilyet a tó partján élelmes emberek apró kagylókból fűznek össze, és nyáron át árulják
