– Csak menjen, ha akar. Nekünk nem kell a másé.
– A másé? – nézett vissza rá János. – Hát nem éppen a másé, a grófé, hercegé… Hol vannak azok már! Azt mondta a csónakos is. Annyi, mint az Isten földje…
– Istené vagy az ördögé, de nem a mienk – folytatta Tera megint csak, mintha a tűzhelyen gőzölgő lábosoknak beszélt volna.
János ismét határozatlan lett.
– Te is ezt tartod, Ferenc.
– Ezt – szólt Ferenc fátyolozott hangján, bámulva a mennyezetet –, eddig is megvoltunk nélküle, ezután is megleszünk.
– Hát jó – János vállat vont –, de azért azt mondom…
Tera most egyszerre magából kikelve vágott közbe:
– Ne mondjon semmit! Hallgasson! Mit vegzálja itt ezt a szerencsétlen embert. Nem látja, hogy csak az imádság tartja benne a lelket?!
János nem tudta, mire vélje ezt a nagy felháborodást
