– Játszadozol? Játszadozol?
Zsuzsa felkapta a fejét, és egy kicsit el is szégyellte magát. Valami bosszantó is volt az öregasszony hangjában, meg nyájaskodás is. Zsuzsa felelete egy kicsit konokul hangzott:
– Játszadozom.
– Hát igen – folytatta az öregasszony. – Jó annak, aki teheti. Jó annak, akinek van kenyérkeresője. De látod, nekem még ezt a kecskét is magamnak kell az akácosba vezetnem, hogy találjon valami legelnivalót. Korán reggel pedig, mert aztán kezdődik a többi munka. Az öreg már semmire sem való.
Zsuzsa hallgatott. Az öregasszony legfőbb pártfogója volt a menyasszonysága idején, és most mégis úgy érkezik, mint felhő a nap elé.
– Rendbe hozom egy kicsit a virágoskertet – mondta végre.
– A virágoskertet! Majd rendbe hozza azt már a hó, ha megjön a tél. Találsz itt más dolg
