– Mást nem láttál rajtam?
– Mit láthattam volna?
– Azt, hogy én már sokkal előbb szerettelek.
– Bolondos vagy! – Zsuzsa ismét harsányan kacagott. – Talán megálmodtál?
– Lehet – mondta Ferenc –, lehet, hogy csak álmodtam. – És nem szólt egy szót sem arról a hajnalról. Sem most, sem később. – Annyi mindent éltem én meg mostanában, hogy ha fele csak álom volna, akkor is sok lett volna. Na, gyere, mindjárt este lesz.
Eső esett. Nem nagy eső, a hegyoldalról könnyen lefutott, de elég ahhoz, hogy Józsáék udvara lucskos legyen, hogy a marhák nyomában víz álljon, hogy a kocsikerék sarat dagasszon. Hogy a kutat is csak a kirakott köveken lépdelve lehessen elérni, anélkül hogy bokáig sárban ne járjon az ember.
Tera mosott. Egy lavór ruhával jött ki a konyhaajtón, utána gőz áradt. Amint kilépett
