– Őneki való – felelt Ferenc határozottan –, csak az Isten erőt adjon nekem a munkához, hogy mindig ilyenre teljék neki. Nem érti ezt maga…
Kósné váratlan hirtelenséggel felfortyant ezekre a szavakra.
– Hogy nem értem? Hogyne érteném! Igen jól tudom, mit jelent az, ha egy asszony ilyen sokat törődik a fehérneműivel.
Ferenc a görög isten fejébe vágta a vonókését, és felugrott.
– Ezzel hallgasson el, anyám. Hallgasson el, de mindörökre. Megértette?
Az öregasszony a fia szemébe tekintett, aztán hátat fordított, és eliszkolt az erdő felé. Már kész volt a fia megrontójának tartani az asszonyt, akit megváltójaként várt egész nyáron át.
Így kellett ennek lenni, mert Tera elment, és nem volt kire ontsa dühét, mely egy élet keservei alatt gyűl, gyűl az asszony szívében, s ha öregkorára nem ta
