– Azt a képet vegyétek le onnan. Az az én ágyamnak a helye.
Azzal hóna alatt szorongatva Anna fényképét, meg is indult arrafelé. De Ferenc útját állta.
– Megállj, Tera! Hozzá ne merj nyúlni.
Tera azonban csak törtetett előre.
– Ha több nem, az az egy kuckó legalább engem illet.
Futott Ferenc mellett, és már nyúlt is a képért, de Ferenc ekkor megragadta vállán a ruhát.
– Takarodj innen! Takarodj!
Az ajtóig cipelte, és kipöndörítette az udvarra. Tera sírva futott ki az útra a szekérhez. Megragadta az egyik ökör láncát, hogy megfordítsa őket.
– Ne, Zsemlye, nee!
De míg az ökrökkel birkózott, odaérkezett Józsa is, kiragadta kezéből a láncot.
– Elmenj innen!
Visszaállította helyükre az ökröket, aztán felugrott a szekérre, és elkezdte szórni a holmiját, csak úgy repültek az ágyvégek,
