– Jaj, de jó lesz! – A gyermek fennhangon kacagott.
– Mekkora füle volt, Tera nénje? Ekkora? – Mutatta az ujján.
– Még sokkal nagyobb. Lehetett egy arasznyi is.
Eközben már fel is húzta a harisnyát a gyermek lábára. Majd a cipőjét kezdte fűzni, melyet Zsuzsa még készségesen odatett. De aztán sértetten fordult el, a tűzhelyhez ment. Zsírt, lisztet tett egy lábasba, és pirítani kezdte. Mire a rántás szaga kezdett terjengeni a szobában, már a nadrág is rajta volt a gyermeken, a kis ködmön is. Tera szaglászni kezdett, aztán hirtelen a tűzhelynél termett. Egyszerűen kivette Zsuzsa kezéből a főzőkanalat.
– Jaj, mit csinálsz. Egészen elégeted. Nem tudod még, hogy Ferenc egész világosan szereti a rántott levest? Világosan és sok köménnyel.
Tera szívében nem volt semmi rosszindulat. Sem versen
