– Hol voltál? – szólalt meg Ferenc, mikor már néhány lépéssel tovább volt.
– Rőzsét hoztam, nem látod? Jól tudod, hogy kenyérsütés lesz.
Azzal tovább ment, és tovább dudorászta a dallamot, amely azon a bizonyos operett-előadáson rögződött benne. Az ajtóban még eszébe jutott, hogy visszaszóljon, talán hogy hosszas távolmaradására legyen kifogás.
– Elmentem megnézni azokat a farönköket. Még most is ott vannak.
– Csak legyenek – mondta Ferenc, de ezt Zsuzsa már nem is hallotta, mert benyitott a szobába. Ott már melegre be volt fűtve. A gyermek is ébren volt. Tera odakészítette a dagasztóteknőt és a lisztet. A kovász is langyosodott a tűzhely mellett. A púpos lány éppen a fehér kötényt akarta maga elé kötni, de Zsuzsa kivette a kezéből.
– Majd én dagasztom meg a kenyeret – szólt az ámuló
