Gyengült már a folyadék, ami a csapon csörgedezett, de Ferenc most egy egész pohárral ivott meg hirtelen. Felállt, megragadta a baltát, mellyel a tüzelőfát aprították, s a katlant fenyegette, imbolyogva a lábán.
– Hát jó, majd rendet teszek én. Rendet, isten úgyse… Mind felaprítom, valamennyit, a hét úristenit…
Az öreg is ivott. Elnyújtottan beszélt, bóbiskoló, elnehezült fejjel.
– Hooohóó, fiam! Türelem, csak ne heveskedj. Nem ölni kell, hanem ütni. De azt aztán idejében.
Ferenc azonban csak tovább hadakozott a fortyogó katlannal.
– Megtanultam én ölni. Másra se tanítottak három esztendeig. Mit számít az nekem… Magamat is, ha kell.
Az öregember kinyújtózott, nagy nehezen elérte a fia kabátjának a sarkát, annál fogva húzta le maga mellé.
– Nyugodj, szegény fiam…
Ferenc tenyerébe ej
