– Nem megyek – felelt a leány –, annyi jogom van itt maradni, mint neked.
– Úgy?… Majd meglátjuk.
Ferenc maga elé meredten, sötét tekintettel indult a ház felé. A gyermek még mindig aludt. Odalépett az ágyához, és megsimogatta a fejét. Állt itt egy darabig, aztán bement a pincébe, leakasztotta a lopót. Kiverte a dugóját annak a kicsi, de tele hordónak, amelyet a tavaszi munkák idejére tartogattak. Teleszívta a lopót. Kitapogatott a szobába, mivel a korsó összetört, egy jókora bögrébe eresztette. Mikor a lopót ismét helyére akasztotta, és visszatért a szobába, akkor nyílt az ajtó, belépett a felesége. Szeme könnyes volt, merőn nézett vele szembe.
– Zsuzsa.
Az asszony odaszaladt, és térdre rogyott az ura előtt.
– Üss meg, Ferenc. Üss, megérdemlem.
Ferenc rossz, félelmes dolgot sejtve f
