Zsuzsa hát leereszkedett. Lába már megszokta a járást az éles kövek között. Nem telt bele sok idő, hallatszott lentről a kiáltása:
– Jöhet!
És repültek a kötegek. Hol Ferenc, hol Tera indított el egyet-egyet. Szótlanul dolgoztak. Kihúzták a faköteget egészen a szikla pereméig, aztán megtaszították. A legnagyobb kötegeket ketten vitték ki odáig, aztán Tera félrehúzódott. Ferenc meglökte a köteg végét, aztán vártak, míg nagy csattanással a sziklák tövében húzódó kőcsörgetegre zuhant. Már csak néhány köteg volt hátra, de ezek a legsúlyosabbak voltak. Mikor az egyiknek a végét elhelyezte Tera a szikla peremén, egy rozsdavörös csíkot látott suhanni két szikla között felfelé a meredek oldalon. Eltűnt az ágak között, majd újra előbukkant. Hirtelen felegyenesedett, s kezét a magasba emelve torka
