Zsuzsának pedig nem volt ereje szólani.
A lámpából hajnal felé kifogyott a petróleum, és elszunnyadt, anélkül hogy valaki érintette volna. De ők virrasztottak.
A derengés kezdetén Ferenc elszívta utolsó cigarettáját. Akkor aztán felkelt, a gyermek ágyához ment.
– Gyurka, te… – megsimogatta a fia arcát –, kelj fel, kisfiam, el kell mennünk.
A gyermek nehezen felébredt. A szokatlan jelenség, hogy apja nyújtja feléje a ruhácskáit, zavarba ejtette. A különös jelentőségű események, melyeknek értelmét alig, de sorsszerűségét a maga módja szerint felfogta, egymást követték ennek a gyermeknek az életében. Most is megsejtett egyet ezek közül. Anélkül hogy kényszerű korai ébredése miatt egy percig is nyűgösködött volna, engedelmesen szedte magára a kezébe adott ruhadarabokat. Ő sem szólt, mintha
