3. A SÁNTA HÁZ
– Ha én nem kerültem volna oda, sohasem lett volna gyilkos ebből az alapjában véve szelíd lelkű és jóindulatú emberből. Természetesen más körülményeket is számba kell venni. Mindenekfelett a háborút, mely kimozdította az életét a rendes kerékvágásból, és ahonnan senki sem térhet vissza olyannak, amilyennek távozott. Aztán azt a fülledt légkört ott, azon a hegyen, azt az életformát, ami a háború után olyan hirtelen lett annyira elavulttá, hogy az emberek a külvilággal való érintkezésükben egészen megzavarodtak. Persze, ezt csak most látom én így, azóta, hogy Jerzavecz bácsival annyit beszélgettünk. A háború végén mindazt, ami velem Zoltányiéknál történt, s azt is, ami azután volt, úgy vettem, mint egy furcsa álmot, és a boldogságot, a békességet, a nyugalmat, amire vágytam,
