Ennél nagyobb örömöm nekem nem is lehetett volna. Mert én, aki akaratom ellenére csak bajt, szenvedést vittem oda, hol megjelentem, ennek az embernek most a jótevője lettem. A nyár végén már délelőttönként elment újságot olvasni a kávéházba. Ősszel pedig elkezdett az üzletei után járni. Az első hetekben mindig morcosan tért haza, és szidta az egész világot, hogy ezért ugyan nem volt érdemes életben maradni. De később, úgy látszik, mégiscsak talált valamit, amivel foglalkozzék, mert egyre hosszasabban maradt el. Télen már utazgatni is kezdett. De hogy tulajdonképpen mivel foglalkozott, én máig sem tudom. Erről énnekem egyáltalán nem beszélt. Még annak idején, mikor élt a fia, az ő beszélgetéseikből is kivettem, hogy az öregúr az üzleti ügyeiről soha nem tájékoztatta őket. Sőt, többször hang
