Berec szülei ez idő szerint Sopronban laktak egy kuláknak minősített bohnzichter házában, ahol a hatóságok egy kamrát utaltak ki a számukra, mikor a szolgálati lakásukat el kellett hagyniuk. Mikor a fiatal Berec kicsit megelőzve a szokásos negyedévenkénti látogatásának dátumát, belépett a kapun, az apja, aki fél felére béna volt, egy nyugágyon pihent a szederfa alatt, az anyja pedig ebédet készített odabenn. Először az apához ment, megcsókolta a homlokát. A béna ember amúgy is nehezen beszélt. Most meglepetésében nem is talált szavakat. Csak bólogatott, és egy könnycsepp jelent meg a szemében annak jeléül, hogy fia érkezése nagy lelki emóciót váltott ki benne.
– O…ott benn van a…anyád – mondta ki végre, talán nem éppen azt, amit akart.
Az anya észrevette a fiát már abban a pillanatban, a
