– Hogyhogy?
– Ne gondolj semmi rosszra, de ha rosszra gondolsz, nekem úgy is jó. Bízom az emberismeretemben. Ez az asszony őszinte és becsületes. És vedd még hozzá azt, hogy erőteljes, egészséges nő, aki egész életében hozzászokott, hogy dolgozzék. Arra is kell számítani manapság, hogy az asszony bírja a munkát a gyárban is és a háztartásban is. Ez az asszony bírni fogja. Lesz azért annyi eszem, hogy nem nevelek belőle értelmiségi kádert. Nekem az kell, hogy munkásnő legyen a feleségem. Mégpedig öntudatos, szocialista munkásnő. Vagy legalábbis ilyen híre legyen. Ez megint az én dolgom, hogy ilyenre neveljem.
– Hogy hívják? – kockáztatta meg a kérdést Bereczné.
– Zsuzsa.
– De milyen Zsuzsa?
– Látod, azt nem is tudom, pedig ott a kérvénye az asztalomon. A férje után Kós Ferencné.
– Kül
