– Jerzi, maga borzasztó ember – kacagott az asszony –, sosem lehet tudni, mikor beszél komolyan és mikor hülyéskedik. De azért szeretem hallgatni magát, mert legalább nem unalmas ember. Azt hiszem, azért nem unalmas, mert nem akar mindenáron jól élni ebben a rendszerben. A legtöbb barátunk megkékül az erőfeszítésben, hogy az életszínvonalat tartsa, de azért magunk között se soroljuk a kommunisták közé. A művészpálya most nem rossz, ha azt veszem, hogy azelőtt egy körúti kereskedő több pénzt összeszedett, mint hat művész vagy író. Mégiscsak szánalmas, hogy egyesek mozgalmi indulókat írnak, komponálnak, vagy vezényelnek, szűkebb társaságban meg mindezért mossák kezeiket. Még jó, hogy megértik egymást, és elnézők is egymással szemben. De én ezt már pokolian unom. Maga legalább szabad lelkiism
